Szervusz Barátom!
Császár Levente (h)Arc-mezejére tévedtél. Ha már itt vagy, nézzük ezt a kitaposott hadiösvényt.
Közel 50 esztendeje egy alig háromszáz fős, Kárász nevű kis baranyai falucskában élek itt, a Mecsek lábainál. Mi más lehetne történeteim ihletője és fő helyszíne, mint ez a délvidéki hegyecske? (Aztán, ha valamelyik esemény még sem itt történt, hanem pár dimbbel-dombbal arrébb, spongya rá. A mese, a legenda mindent elbír. Sőt! Ezek a kis ’csúsztatások’ teremtik meg számára a hallhatatlanságot.)
Aki meseírásra adja a fejét, először óhatatlanul a gyerekkorában hallott történetekhez kanyarodik vissza. Ez faluhelyen egyértelműen a helyi mondavilágot jelenti, s ennek ez a mecseki település nagyon jó táptalaja volt. Ezek a históriák keveredhettek össze aztán kedvükre egyéb, más történetekkel. Jancsi és Juliska a Mitmitkével, Kühnel Marci a Tündérvilággal.
Tündérország. Manóföld. Első Magyar Fészekodúgyár. Mese? Monda? Legenda? Anekdota? Egy csipet Valóság? Nehéz eldönteni. A definíció minden bizonnyal besorolja valahová az írást, de ez a besorolás elég képlékeny. Nincsenek vastagbetűvel szedett határok. Ezért van szerencsés helyzetben a meseíró. Bármit megtehet. Olyan vegyületet állíthat elő, amely csak itt, ezekben a kategóriákban, ezekben az írásfajtákban lehetséges. Mondák és legendák mesébe szőve, anekdotázva, némi valóság érzetet keltve. A világ legcsodálatosabb ötvözete. Tartalmaz kemény vasat, puha anyaföldet, illékony varázslatot. Egyszóval; MISZTIKUM. Így hívják ezt a kifogyhatatlan ötlettárat, ahová évtizedek, évszázadok, évezredek rakták le tanulságaikat. Nekem csak le kell nyúlni értük, kicsit leporolni, és már kész is a mű…
Ahogy halad előre az ember, (remélem) egyre több benyomás éri, és mind jobban rátalál arra az ösvényre, amely egyedül és kizárólag csak őt illeti. Könyvek, filmek, zenék, beszélgetések, elmélkedések, elcsendesedések „lökdösik” előre ezen az úton. Amikor aztán elér egy bizonyos pontig, óhatatlan vágyat érez a megszerzett tudás átadására. Én is kísérletet teszek folyamatosan arra nézve, hogy vallástól és időtől függetlenül megfogalmazzam számomra a két legfontosabb dolog, a hit és a szeretet kapcsolatát.
Azt hiszem, rám is vonatkoznak Hobo Csavargók Tízparancsolatában elhangzott szavai: „…a kisfiú még nem szállt ki a lelkemből és remélem, velem marad végig…”.
Úgy gondolom, ez a kisfiú fogja a tollat a kezében, melynek nyomán megszülethetnek Császár Levente történetei.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése