Valamiért az emberek azt hiszik, hogy Tündérország valahol az Óperenciás tengeren is túl, az Üveghegy lábánál terül el. Valami oknál fogva meg sem fordul a fejükben – mármint az emberekében –, hogy az a csodálatos és irigylésre méltó világ nem Hetedhét Határon túl, hanem itt, közöttünk található. Az az Ország itt van erdeinkben, rétjeinken, forrásainknál. Akarva, akaratlanul mi is részesei vagyunk. Nyissuk hát ki jól szemünket, hogy találjuk meg az Ország kapuját, tárjuk fel, és kukucskáljunk be a titok fátyla mögé.
Tudtad-e, hogy az arany, a gyémánt attól olyan fényesen csillogó, mert a manók, ott a földalatti vájatokban naphosszat csiszolják az ásványokat? S a fák, virágok gondozása tündérfeladat? Hogy a művészeknek, íróknak, zenészeknek a levegőben szálló szilfek adnak ihletet? Hogy a vízitündérek minden hajnalban megtisztítják tündér-szűrőikkel a források vízét, attól olyan áttetszőek az erdei csermelyek? És hogy a tűz tündérei állandóan a tűzzel játszanak és pajkosságuk folytán sok borsot törnek mások orra alá?
Ha ezekről a dolgokról idáig még nem volt tudomásod, akkor most megismerkedhetsz azokkal az apró népekkel, akik a szabadszemnek egyáltalán nem, vagy csak nagyon ritkán mutatkoznak meg. Ha belelapozol a könyvbe, betekintést nyerhetsz az Aprónépek Országába, ahol a legfőbb éltető erő a szeretet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése