Öreg, töpörödött néni kopogott el a botjával a járdán. Mint a nagyanyja. Ő még a múlt században született, mikor még élt Ülő Bika, Vörös Felhő, Sánta Őz, Büszke Ormok Felé Utazó Vihar és a többi, valahol fent Északon. Az örök túlélők. Ez próbáltam lenni én is, villant át az agyán, az Örök Túlélő. Talán idáig sikerült is. Hadiösvényen jártam, kiástam a csatabárdot az egész világ ellen, kívülálló voltam, egy magányos harcos. Talán Széljáró. Hadiszíneket mázoltam az arcomra és vijjogó csatakiáltással nekiindultam ellenséget keresni.
De ha voltak is harcaim, kinek számítanak? Még magamnak sem. Hagyj jelet magad után! De milyen jeleket hagytam én? Mit tettem azonkívül, hogy hangosan üvöltöztem bele a vakvilágba? A templomtorony falába írva, hogy ’74-ben a húsvéti körmenetre leköpködtem a kórusból, vagy a Derzső-tetőn egy bükkfa kérgébe vésve két monogram egy szívben, MM, hirdeti az örök szerelmet. Ki fog rájuk emlékezni? Arra, hogy borsot törtem tanítóim orra alá. Kigúnyoltam a rend őreit. Őrületbe kergettem főnökeimet. És, hogy beleadtam apait-anyait, hogy lehetőleg minden szabályt megsértsek. Páros lábbal tiportam a kihajolni veszélyes, fűre lépni tilosakat. Még csak mosolyogni sem tudok rajtuk. A nagy, mindent eldöntő harc hiányzik. Az Én Nagy Rosszaságom. Az Én Nagy Csatám. Az Én Nagy Tettem.
Hemingway szerint egy férfi életében a legnagyobb kaland a háború. Ő kalandozhatott kedvére. Apámnak ott volt a Kitelepítés, Nagyapámnak a Don az orosz fogsággal, Dédöregapámnak Piave. És gondolom, a többi ősöm is megvívta a maga csatáját. Talán Világos, talán Mohács. Talán Batu hordái, vagy a nyilaitól ments meg Uram minket. Csak nekem nem jutott semmi. Csak én nem tudtam bizonyítani. Én, az örök túlélő. Nevetséges! De mit? Mit kellett túlélni? Mit kellett egyáltalán túlélnem? A semmit? A nagy semmit. A Nagy Büdös Semmit, minek az ágán ül a szívem.
Olcsó kis porszemek vagyunk az Élet Nagy Fogaskerekében. Még csak meg sem döccen, ahogy átsiklik rajtunk észrevétlen, miközben a műsor megy tovább, mintha mi sem történt volna. Békés csecsemői nihil az Édentől kapott biztonságban, valahol itt, Keleten…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése